Manapság ez köznapi lom,
félmegoldás gondjaimra:
nekem is van már mobilom
– dehogy okos, csak egy szimpla!
Minden kütyüt birtokolni
magam sosem égtem lázban,
digitális modern holmi
körülöttem így is száz van.
Türelemmel vártam, bölcsen,
nem gyötörtem magam érte,
csemetémtől örököltem,
mikor jobbra lecserélte.
Nem tudhatom, a jövendő,
mit hoz, mikor jutok bajba,
no de itt az életmentő:
segélyhívószám van rajta!
Elhagyatott sötét helyen
jártam egyszer – árva lélek,
füttyel, hogy az idő teljen,
s leplezzem, hogy kicsit félek.
Otthon vártál, drága társam,
s hogy ne aggódj, felhívtalak.
No de akkor, borostásan
elém állt egy fura alak.
A kezében bicska kattant,
és a telefonom kérte,
én békével odaadtam,
hisz úgy sem volt nagy kár érte.
Visszadobta, nagyot köpött,
s elpárolgott, mint a kámfor.
Hát így mondott csütörtököt
nálam ez a rózsasándor.
Megmenekült és megmentett
hűséges, jó telefonom.
Vigyáz rám, és meg-megcsenget,
míg e földön inam fonom.