Nemrégiben ismét ott álltam házatok küszöbén
csendes poros szobáitok ablakainál be-benéztem,
visszarévedtem azokra a napokra mikor még itt voltatok.
Lassan két éve, hogy minket magunkra hagytatok.
Először drága nagyanyám te hagytál itt minket
várható volt hogy ez egyszer csak bekövetkezik
aznap éjjel álmomban megjelentél és örökre elköszöntél.
Rá nyolc hónapra követett nagyapám téged.
Azóta nem is voltam a nagyszülői háznál
de most megtört a jég,
azt hittem sokallta rosszabbul érint hogy újra ott vagyok.
Ott ahol sok időt töltöttem gyerekként,
s legalább hetente egyszer felnőttként is.
Szívem lenyugodott, békesség töltötte el a lelkemet.
Lelkem tudja hogy örök békére leltetek,
odafentről néztek engem és a családot,
akár az Őrangyalok.