Találkoztunk minden reggel a metrón
mosolygott a gyönyörű szemed
de a szád néma maradt, nem szólt,
rövid volt az útszakasz Veled...
Másnap reggel ismét vártam jöttöd,
érkeztél és nem is egyedül,
gyermekeddel, 'ki karodban flörtöl
velem, s vele a derű!
Ugyanaz a mosoly, báj, mint a tiéd
elvarázsolt most egy perc alatt,
hozzám szaladt, nem tudtam, hogy miért
gyöngyöző kacajjal súgta: "apa nem szabad"
Megértettem én a kedves szavát,
el is tűnt egy röpke perc alatt,
most is hallom gyönyörű szép dalát
de csak neki, neked nem volt szavad...
Évek múltak, de Te nem jöttél soha
soha többé nem néztél reám
pedig, tudod, olyan jó lett volna
éreztem rajtad is de ne bánd!
Szép volt így, oly szép a néhány hajnal,
mosolygott a gyönyörű szemed,
eltűntél, eltűntél egy pillanat alatt
kezed fognám, de már nem lehet!