Élek amíg meg nem halok,
Ennél több nem voltam s vagyok,
Fázok amíg meg nem fagyok,
Aztán csak va-va-vacogok,
Fogamhoz is verném amazt,
Ha keresnék egy lyukas garast,
S bár a bérem sokszor húszezer,
Mind nyomtalanul tűnik el,
Lehangolt gitár az idő,
Hamis dalokból sző jövőt,
Pengeti az ó elmúlást,
Ó, lesz itt még ráadás,
Éjjeli utamon a hold alatt,
Mi a délutánból rám ragadt,
Lámpafény és kutyaugatás,
És a céltalan menni akarás,
Hallom már a halálmadárt,
Unottan a vállamra szállt,
Nem akarja még a lelkem,
De sírba vinné a jó kedvem,
Haragudnék de nem lehet,
Grimaszolnék de nem merek,
Lehervad a pókerarcom,
Több a bajom mint a hasznom,
Egyszerű a képlet mindig,
Az eső vizes a szúnyog csíp,
Sok beszédnek sok az alja,
Nem lépek már szűz talajra,
Tudom mi miért mennyit ér,
De nem azért az egyhúszért,
Ha egyszer az életben felébredek,
Biztos újra aludni megyek.
Fiatalabb már nem leszek,
Öregedni meg nem szeretek,
De mindennek megvan az ára,
Tudja aki már kipróbálta.