Keresetlen szavakkal
illetem a csendet,
miért nem harsog bármi,
megtörve a rendet,
miért nem zúg vihar,
miért nem rombol kedvet
szökőár, földrengés
miért hagy életet?
Mindez nem szándékos,
csak felfoghatatlan,
az ember úgy hiszi, vele
előfordulhatatlan,
mert miért pont ő az,
ki nem pótolhatatlan,
miért nem lehet cukros,
ami éppen sótlan?
Ne legyen vihar és
ne harsogjon semmi,
földrengés, szökőár -
nem, soha ilyesmi!
Legyen rend, életkedv,
állapot nyugalmi,
nem fogom a csendet
létemmel zavarni.