Ötvenkét év nesztelen
oly gyorsan elszelelt,
langyos éj leple alatt,
fürge gyíkként szaladt.
Gyermekkorom kocogott,
röpült ifjúságom,
nagymamaként boldogan
kanyarítom dalom.
Harmóniám keresem,
lassacskán meglelem,
leéltem fél életem,
gyeplőm elengedem.
Sodor magával létem,
hagyom hát hagy vigyen,
nyílik kapu még bőven
remélem előttem.