Pünkösdi rózsa
Ez aztán a meglepetés, nekem hihetetlen,
Régen elmúlt messzeségből egy bimbó meg jelen.
Huszonhét éve pontosan költöztem e helyre,
Rózsadombomat ott hagytam, volt szívem szerelme!
Pünkösdirózsa-bokromat kiástam, elhoztam,
Új kiskertem homokjába, többfelé osztottam.
Minden évben figyelgettem, mikor fog már nyílni?
Virágtalan volt a növény, jobb nem emlékezni!
Jó ideje rá se néztem, nem szeret itt lenni,
Ahogy én is érzem magam, de mit lehet tenni?
Hogy történt, hogy pár hete már, magas lett egy ága,
És az ágon ott tündököl, rózsaszín bimbója!
Bennem honol a nagy öröm, jaj, csak le ne fagyjon,
Naponta beszélek hozzá, hogy nekem kinyíljon.
Láthatóan jól fejlődik, mint pirosló gyöngyszem,
Megláthatom két hét múlva, Pünkösd szent ünnepen.
Tündérvirág! Ugye többé, nem várakoztatsz meg?
Ne legyen a szívem táját még több tüske és seb.
Köszönöm, hogy visszahoztál régi szép időket!
Jobb, ha marad emlékek közt, ne jöjjenek többet!
Budapest, 2017. május 10.