Tündököl a Nap, csillám fénye hull rád,
a szél, rózsa illatot csókol homlokodra.
Kedves dallal vidítja szíved zugát....
Itt vagyok! Szeretlek! Hozza most a tudtodra.
Aromával fürdet a virágzó kert,
tudom, kedveled őket, a nyugalmat, csendet.
Szemed lehunyva szól a lágy koncert,
Nézed a narancsos égboltot, s magyar tengert.
Féltelek két ölelő karjaimmal,
álmaidat vigyázom szelíd szemeimmel,
megáldalak minden széppel és jóval,
ápolgatlak puha, bársonyos kezeimmel.
Még oly nagy szükségem van tudásodra,
oly tiszta lelkedre, érző tekintetedre,
tapasztalt, oltalmazó tanácsodra,
mint madárfiókának is, búvó fészkedre.
Megengeded, hogy eztán én is adjak?
Látod? Hálás könnyem patakokban hömpölyög....
Csak cseppnyit a sokból, mit tőled kaptam!
Örökké melletted leszek! Most már én jövök!
Drága, Édesanyám!