Könnyeid
szemed tükrének gyöngyei,
bánatbarlangod
kútjából fakadnak,
tekinteted
tiszta kék tavában
felragyognak.
Sósvizű patak csordogál
szomorú arcod bársonyán.
Csókjaimmal felitatom,
bizakodva várom,
felfénylő mosolyod
örömkönnyekké válnak a gyöngyök,
tündéri harmatcseppek,
szempilládon függönyök,
mögöttük kacagnak
ébredő sikolyok.