A szerelem képlete, bele van vésve a szívembe,
Dobog, adja az ütemet, s állandóan hozzád vezet,
Volt amikor édes álmokat még éjjel se láttam,
Ó, azóta van, hogy ébren is csak téged álmodlak,
Gyere hát.. Fektess két vállra szíveddel,
Kecsesen égesd belém a bélyeged,
Há fáj is majd az az egyetlen pillanat,
Elszalasztani érzem mégsem szabad,
Eszeveszettül hiányzol ha nem vagy velem,
Kikészít ez a folytonos túlfűtött érzelem,
Olyan vagyok akár az a dühöngő kazán,
Ami felrobbanna nyolcvan fok után,
S tudom, bárhol hiába is keresem,
Ez egyszerű nincs benne értelem,
A szemeidből csak süt rám a végzet,
Felborítasz fejben mindent mit értek,
Hát gyere... Szorítsd meg jól a kezemet,
Jássz velem bármit amit mással nem lehet,
A dallamot tudod már, szeret - nem szeret,
Te a zenész én meg a hangszered leszek,
Tudod, mindig mikor csendben néztelek,
A szívem valahogy sokkal jobban vert,
Csak megjelentél, körülöttem megszűnt minden,
S én tágra nyílt szemekkel félve figyeltelek,
Alea iacta est, nem élhetek már nélküled,
In vino veritas, mindennél jobban szeretlek,
Amantes amentes, beléd bolondultam végleg,
Ama - et fac quod vis! Pont így kellesz nekem.
Megj.:
Alea iacta est - A kocka el van vetve
In vino veritas - Borban az igazság
Amantes amentes - A szerelem elveszi az ember eszét
Ama - et fac quod vis! - Szeress és tégy, amit akarsz!