Naponta
Naponta járom a kertet, mit hozott a Tavasz?
Mely növények nem fagytak ki, Sok lesz-e a panasz?
Gondozatlan szőlőtőkék, kezdenek elhalni,
Már öregek, s rigó tudja, a termést dicsérni!
Fügefa és füge-bokor, mindkettő kifagyott,
Gránátalmát dédelgettem, de ő is itt hagyott!
Igaz, soha nem is termett, csak egyszer virágzott,
Éltette a nagy reményem, tüskékkel viszonzott!
Mit nem látok, megtorpanok, az én kis gyíkocskám,
Nem mozdulok, ne zavarjam, ő bátran néz fel rám!
Itt napozik a lépcsőmön, ajtóm közelében,
Láthatólag nem zavarja, a jövés-menésem!
Rengeteg volt a csapadék április-májusban,
Gaz virágzik, hideg is van, fűthetek javában!
Határozok, neki fogok a fügét kivágni,
És mit látok, gyökér felől, sok hajtás kezd nőni!
Újabb öröm! Él a füge! S szomszédjában borsó,
Csápjaival kapaszkodik, él az élet, de jó!
Süt a nap, vagy esik eső, el kell mind fogadni!
És ameddig itt élhetünk, hálával köszönni!
Budapest, 2017. május 13.