Illatozó akác erdőben,
amikor sétáltunk régen,
parfüm illat lengte be
a sétányt, ahol megálltunk végre.
Elfáradtunk, a hosszú liget
illatos gyönyörű útján,
megkerestük az öreg padunkat,
ami, régóta ismert bennünket már.
Megpihentettük elfáradt lábainkat,
magunkba szívtuk az akácok illatát,
jaj, de sokat jártunk ide egykor,
ez volt a májusi kirándulás.
Meséltünk, beszélgettünk
olyan szép volt az a vasárnap délután,
ami úgy elrepült, messze-messze,
nem jön vissza soha már!