Sok minden egészen más mint aminek látszik,
Sok ember mondvacsinált szerepeket játszik,
Az igazság tudom, tényleg nagyon sokszor fáj,
De nem segít ezen semmilyen önámító hazgság,
Feje tetejére fordul néha kívül belül minden,
Az ördög mosolyog és lesújt ránk az Isten,
De állarcok mögé csakis a gyávák bújnak,
A bátrak hibáikból mindent megtanulnak,
Emberként élni végtelenül kaotikus dolog,
Míg valaki szeret, más direkt a sárba tapos,
Porig aláz, hogy bántsa a büszkeséged,
Ha van még lelked csak fájjon, és érezd,
De vajon mi sül ki végül ebből a zűrzavarból?,
Mi lesz a jussa a gyengébbnek ha harcol?,
Ne félj, az élet soha semmit sem titkol,
Az idő majd ezer ránccal, s őszhajszállal válaszol.