Leszállt az est, a félhomály.
Az ébrenlét messze szállt.
Ásít a temető, holdharmat.
Fehér ruhát símogat egy holt alak.
Sírnak az emberek, mitévők legyenek.
Elmúlt egy nam, s minden ugyan az.
Feléd száll a holtak árnya.
Elragad éjszaka a lidérc álma.
Fehér a fal, s fehér az arc.
Elbujt már az öreg paraszt.
Egy pillanat, s elszállt egy füst.
A holdfényben végleg elmerült.
Áthatol a testen egy órdító szél.
csontok rezegnek, itt van a tél.
Egy szelíd lámpás felénk kíált.
Tiltott hangja némán száll tovább.
- Gyertek, gyertek. Itt vagyok.
- Minek menjünk? Ugy is meghalunk...