Versek a gyerekkoromról 58
Anyám, ma hiányzol nekem ...
Anyám ma hiányzol nekem
igaz, már többször hiányoztál,
azt akarják, hogy feledjem
amire te megtanítottál.
Mondjam azt, hogy burgonya
és ezután ne azt, hogy krumpli,
ne mond már mindig azt, hogy kalács,
mert itt úgy hívják, hogy süti.
Három testvérem már veled van
már csak mi ketten vagyunk itt,
testvér az ma már itt csak teso,
a régi szép magyart szétverik.
Apa, sajnos már csak az öreg
öreglány lett már az anyából,
zacsiból vacsizik a bunkó
és diszkoba megy a csaj most.
Nálunk a süti, az sütemény
lecsó az még ma is gyuvecs,
a zakó, még mindig kiskabát
a pofon, pedig nyakleves.
Mi is néha elszoktunk esni
de, hogy tettszett, azt soha sem mondtuk,
valagon sem billentünk senkit
mi csak szó nélkül seggbe rúgjuk.
Nálunk nincs egy Aladár sem
de sok ügyetlen az még akad,
protekció sem létezik
csak egy kitűnő kapcsolat.
Nagyon sok itt a barátom
de sok még soha sem látott,
soknál ez addig tart, ha amit
akar, szó nélkül csinálod.
Nehéz ma másmilyenek lenni
magyart beszélünk mindketten,
de mért nem tartjuk a másikat,
mint egy embert tiszteletben.
Mindkettő magyarnak született
ez, tett nélkül az is maradt,
amaz, egész életben harcolt
és még ma sem lehetett az.
De büszkék vagyunk még ma is
arra az ősi magyar múltra,
azok sem tartottak össze
a magyar, ’s a magyar „ultra”!
Nem azért vagy te egy ember,
mert te magyarnak születtél,
hanem azért lettél magyar
hogy mindig, egy ember legyél.
Tóni 2014 Július 4