Öreg fák árnyában piknikezik
egy vidám, fiatal társaság.
Kacagásuktól visszhangzik a rét:
Lehet tán, hogy arisztokraták?
Játszadozik velük a napsugár,
lég vibráló, ragyogó fénye.
A szellő végigsuhan a tájon,
harmóniát súg szerteszéjjel.
Tűzárba borít mindent a déli
verőfényben a Nap tavasszal.
Bárányfelhős kék ég alatt öröm,
remény, gondtalanság marasztal.
Égő zöld a mező, vér- pipacsok -
Nahát!- Ezrei mosolyognak
fiatalokra, lányok kelletik
magukat, nagyokat álmodnak.
Szól Beethoven: Örömódája,
egy parány pacsirta pár zengi.
Lányokat langyos, balzsamos illat
dalra fakasztja, körüllengi.