egy csillagszóró a fán.
Fél perc néma csönd. Az idén
most elõször talán.
Fél perc kevés - de elég,
hogy átéljünk sok hónapot,
- mit az idõ sodrásában
ez a fél perc elhagyott.
Állunk. Kezünk összeér, és
egy pontra tágul szemünk.
Fél perc. - Elmúlik, s újra
a világra ébredünk.
Fél perc volt csak, mialatt gyúlt,
ragyogott, aztán kihunyt.
Pont elég volt, hogy a máról
leszakadhasson a múlt.
Fél perc. Még egy szikra,
ami megcsillan a könnyeken.
Vége.... Most már beszélhetünk,
nevethetünk könnyeden...