Ez a téli délután.
Odakint hull a hó.
Puha és csillogó.
Most odabent a jó,
Ahol a kályhában
tûz ég, duruzsoló.
A meleg homályban
lustán lapul a csend.
Nem hallatszik más,
csak ez a pattogás,
Ahogyan a tûzben,
a fát emészti a láng.
Nézlek, amint ott ülsz
Összekuporodva,
S egy könyvet olvasol.
S észre sem veszed,
Mikor a fáradtság
Csendesen átkarol.
Kezedben a könyved
Becsukódik lassan,
Karod az öledbe hull,
S én, csak nézlek, míg
lassan bealkonyul.