Féltelek a napsugártól,
átfuthat rózsás arcodon,
szelíd, meleg csókjaiban
ilyenkor én is osztozom.
Féltelek a lágy szellőtől,
mely felborzolja lágy hajad,
simogató érintése
a tenyeredben megmarad.
Féltelek az emberektől,
szavad ha hallja más megint,
féltelek mindenkitől,
aki az utcán rád tekint
.
Attól, ki csak melletted elment,
ki érinthette a kezed,
meghalnék, ha nem én lennék,
aki együtt élhet veled.