A szív magánya
Írta: ILLC G3C Dátum: Május 25 2017 12:22:45
Sz
Soha nem feledlek téged el,
S mikor eggyé válsz a csendeddel,
Te is az emlékekkel csak elenyészel,
De egyedül már soha többé nem leszel.
Teljes hír
Mikor a csend a leghűbb jó barátod,
Amikor álmaid elenyészni látod,
De pár megfakult emlék még mosolyog rád,
S azt gondolod, az volna jó ha újra láthatnád,
Aki egy fényképről tekint vissza rád,
Aki már rég föld alatti szobájában hál,
Aki csak tegnap ment el, ki nem is jött el,
És mind aki mellett naggyá nőttél fel,
Mikor ez a hiány lassan felemészt,
Mikor bánatos percek útjaira lépsz,
Soha ne feledd azt, hogy te ki vagy,
Emlékezz rá mindig, hogy az is maradj,
Gondolj a véredre, az emberi szívedre,
Messze visz, s elkísér egy egész életre,
Figyelj, ha rám nézel az én vagyok,
Egy testben egy lélekkel, mi egyek vagyunk,
Mindig ilyen voltam nem változom,
Az életemmel a tiédben osztozom,
Ketten vagyunk együtt a harmónia,
A test és a lélek akár apa-fia,
Tovább a hosszú úton majd csak én szállok,
Mikor téged végül elragadnak az örök álmok,
S ha a szíved már többé nem is dobog,
Egy kis darabot belőle akkor is hordozok,
Soha nem feledlek téged el,
S mikor eggyé válsz a csendeddel,
Te is az emlékekkel csak elenyészel,
De egyedül már soha többé nem leszel.