Villámok villantak tegnap,
vehemens, lármás párbajt vívtak.
A fák sikoltoztak, ahogy
derekukat tépték az íjak.
Fellegek reszketve sírtak
aztán dühösen dörrent az ég.
Csend lett, paroláztak egyet
s megnyugodott az őrjöngő szél.
Felragyogott a Nap, bennem
lüktetett a vágy, az új remény,
te is hallod a dallamot?
Talán veréb szól ki oly szerény?
Fellobogott a június
fogam közt ropog a cseresznye
cirógat a szelíd szellő
mindjárt elpirul a berkenye!
Vadul ver viduló szívem
tarka virágok táncot ropnak
bút már felejtem, orcámra
mosolyt csal egy újabb holnap.