Én szorosan fogtam a kezedet
te pedig oly könnyedén elengedted.
Így adtam át szívemet is
s darabokra törted.
Bizalmamat eljátszottad
szerelmemet egész mássá alakítottad.
Tető volt a fejed felett
hajlékot nyújtottam,ágyamba engedtelek
mindened megvolt ,mégsem volt elég neked.
Egyszeriben fogtad magad és örökre elhagytál
se szó se beszéd nélkül magamra hagytál.
Legalább a szememben mondtad volna,
ellenben ez neked nem ment.
Ámor ismét véresre sebezte szívemet
egy átkozott nyíllal mérgezett meg
az igaz szerelem helyett.
A nyilat valahogy kivájtam a körmeimmel,
azonban szívem még így is sebes
igaz marad heg is biztosan
de árulásod ráébresztett egy valamire
mily csekély és kicsinyes a bizalom
mikor valaki igazi arcát mutatja feléd oly könnyedén elszáll,
akár az igaz szavak ,mik hamissá válnak.