Szélvihar utáni néma egyensúly
bizonytalanságát érzem,
mintha megállna az idő, mégis
ideiglenesnek tűnik minden...
Már ijednék, hogy a verőfény után
ijesztő kacajjal szökken az éjszaka,
lehunyt szemmel várom a történést,
s nem értem, mi is bárminek az oka...
Sok idő telik el. Szemhéjam lassan
nyitni merem... s ó, istenem,
nem változott semmi - napsütés, szélcsend,
s egy lila lepke bizonyítja életem.