Emily Dickinson: Life XV
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Június 01 2017 07:23:17

---

Sz

Út menti házon látszik a magány,
rablóknak könnyű préda, -
ablakszárny,

---

Teljes hír

---

Emily Dickinson: Life
XV

I know some lonely houses off the road
A robber ’d like the look of,—
Wooden barred,
And windows hanging low,
Inviting to
A portico,

Where two could creep:
One hand the tools,
The other peep
To make sure all ’s asleep.
Old-fashioned eyes,
Not easy to surprise!

How orderly the kitchen ’d look by night,
With just a clock,—
But they could gag the tick,
And mice won’t bark;
And so the walls don’t tell,
None will.

A pair of spectacles ajar just stir—
An almanac’s aware.
Was it the mat winked,
Or a nervous star?
The moon slides down the stair
To see who ’s there.

There ’s plunder,—where?
Tankard, or spoon,
Earring, or stone,
A watch, some ancient brooch
To match the grandmamma,
Staid sleeping there.

Day rattles, too,
Stealth ’s slow;
The sun has got as far
As the third sycamore.
Screams chanticleer,
“Who ’s there?”

And echoes, trains away,
Sneer—“Where?”
While the old couple, just astir,
Think that the sunrise left the door ajar!

Emily Dickinson: Lét
XV

Út menti házon látszik a magány,
rablóknak könnyű préda, -
ablakszárny,
s függöny is ferdén áll,
sőt pitvara
már szinte vár,

hogy jöjjenek:
két rabló jő,
egy őrszemnek
áll a másik felett.
Ily vén-róka szemet,
meglepni nem lehet!

A konyhában, hogy éjjel rend legyen,
egy óra jár,-
de féltében megáll,
s a csend leszáll;
s egyként hallgatnak a
falak.

Két pápaszem csillantja fényeit -
bölcs almanach legyint.
Fémtál kacsintgat,
csillag villan itt?
Kis fényt most szó szerint
a hold kerít.

Vinnék, de – mit?
Kanált, kupát,
köves medált,
órát, s a régi brosst
el bírta rejteni,
a vén mami.

Indul a nap,
pirkad;
fák közt buzgón utat
tör már a napsugár.
Kakas sikít,
„ Ki kit?”

Visszhang szól gúnyosan,
ti – „Mit?”
S a két megbékélt vén hiszi,
a hajnal tárta ki ajtójukat!