Olyan különös ma reggel ez a csönd
éjszaka csendes eső esett, érzem
látom a nyomát, most melegszik a Föld
bárányfelhők úsznak ott fent az égen.
Nézd, már a Nap is serényen tündököl:
hársfa illatot fúj felém a szellő,
s a sercegő levegőben üdvözöl:
nézd, itt egy szürke kis madár, szökellő.
Étket kutat, míg közben fél szemével
kíváncsian rám pillant, kicsit csacsog
majd felröppen, teletömött begyével
odafentről csak szólnak a víg dalok.
Mohával fedett sziklakert nyújtózik
felém, leülök közel a pázsitra
egymáshoz vonzódik, összefonódik
két szép szál virág, vágynak csókjaikra.
Illatuk még engem is megrészegít
szépséges pávaszem száll le közéjük
káprázatos hamvas szárnyakat feszít
szorgos méh nyüzsög épp most ér föléjük:
csodálja, mi lenne velem nélkülük?
Tarka virágmezőn nyüzsög az élet
csillog a szemükben boldog békéjük
kérek belőle egy csepp töredéket.