Depresszióm
Írta: mmelcsi87 Dátum: Március 19 2008 11:57:29
Ez az örök ellentét rég nem kell nekem,
Miért nem szeretsz engem, én Kedvesem?
C
Teljes hír
Még egy érzés, a harmadik, mi rám talál,
Egy újabb érzelem, de ez nem a magány!
A depresszió eluralkodna rajtam,
De én ezentúl nem fogom hagyni magam!
Néha úgy érzem, hogy azonnal feladom,
Vagy magamat a szerelemnek megadom.
Ez az örök ellentét rég nem kell nekem,
Miért nem szeretsz engem, én Kedvesem?
Ez az örök rosszkedv engem a sírba visz,
Nos, tanácsolsz nekem ehelyett valamit?
Nekem van ötletem, szeress végre engem,
Szeress végre, légy az én drága Szerelmem!
Depresszió, már a szó is oly keserû,
Ezt az érzést megtalálni oly egyszerû.
Kilábalni belõle pedig oly nehéz,
A barátságod nekem ehhez túl kevés!
Szerelem kellene már, a Te szerelmed!
Ezt az egyet miért nem adod meg nekem?
Csak ennyit kértem Tõled, csak ezt az egyet,
De Te ezt, ezt az egyet sem teljesítetted!
Nem könyörgöm, hagyj csak így engem, nem kellesz,
Tényleg nem, tényleg nem, tényleg nem, nem kellesz!
Most ezt mondom, pedig tudom jól, nem így van!
Nélküled pedig csak, csak, csak, csak a kín van!