Királynőm, te édes menyasszonyom,
megrészegül tőled a föld.
A hajnalba fiatal fényt raksz, és
százszorosan megtöltöd a világot...
Ó, hány ősz fosztott ki és dúlta fel lényedet te áldott !
De te győztél, és a sok öröm.
Az égben az istenek félre beszélnek,
a sírhelyek virágokkal telnek,
s az erő ébren, mint kísértetszellem,
és ünnepélyesen megszabadít bilincseidtől.