MFelém dől a fekete félelem,
gyászos emléke zuhatag.
Létemben nincsen értelem,
halálos torony, ingatag.
Sivár közönyöd veszteget,
sírni, jajgatni nem lehet,
csendrendelet, magamra hagy.
Hasztalan cseng a telefon,
csengését némán hallgatom.
nem akarok gondolkodni,
beszélgetni, válaszolni,
álomtalanul álmodni
vágyom, hamuként, urnában.
Ez a világ nem az enyém,
közömbös minden vélemény.
A fájdalomra figyelek,
szellemek hívnak, én megyek.