Boszú
Írta: Raf Dátum: Március 19 2008 16:43:05
T
Mert míg öleltem kedvesem
A sátán árnyékot vetett szemére
Teljes hír
O megesküszöm nektek,
Hogy amit a sötétség elvett én visszaszerzem!
Mert tõlem az élet legszebbjét elvették.
Azt mi csak egy igaz létezik: a szerelem.
Szó szerint az ördög vitte el,
De nem szépen csendesen osonva,
Hanem két ölelõ kezem közül ordítva.
Oly kincs ez, mit csak egyszer találsz.
Igazán csak egyszer leled meg,
És ha elveszíted, belepusztulsz.
De, még ha csak két napot adott az ég.
Az is szép, de az sem elég nekem.
Elvették és vissza, soha nem fogják.
Visszahozom erõvel, ha békésen nem adják!
Mert míg öleltem kedvesem
A sátán árnyékot vetett szemére
Felüvöltött, segítségért sírt, kérdeztem: mi bánt kedvesem?
Fogadott testvérei is ott álltak bambán, rémülve.
Elfutottam segítségért kétségbeesésemben,
De mire visszanéztem ö már a híd szélén állt.
Én meg holtra váltan láttam, mint a föld felé szállt.
Az ördög csak testét uralta
Lelkét nem, hisz az csak az övé.
Kényszeritette, hogy saját életét oltsa,
És elvegye tõlem szerelmem öröké.
Rohantam felé, de elkéstem.
Földre hullott fájdalmasan, néztem.
Ekkor már az én szemembõl a könny fúlt.
Átöleltem hab testét gyengéden.
Megcsókolt, láttam, mint csillog szeme.
Majd a fülemhez hajolt,
És a szerelem szavával lehelte ki lelkét.
Sírva esküdtem bosszút szent teste felett!
Beállok isten harcosai közé.
Szárnyat növesztek és veszem az elégtételt.
Megölöm a cselszövõk cselszövõét ö sem élhet örökké.