)
A saját védelmemben csak annyit mondhatok,
Hibázok mert én is csak emberből vagyok,
És nem könnyű dolog, utólag okosnak lenni,
Nem, nem könnyű most mindent jóvá tenni,
Én csak egy magányos csillag vagyok,
Nincs fényem már, és nem ragyogok,
Ez csak egyszerű próbálkozás elmondani,
Hogy milyen nehéz néha elfogadni,
A saját védelmemben, ó mit is mondhatnék?,
Egyszerűbb lenne tán, ha csendben maradnék,
A múltam helyettem már eleget beszélt,
És én vagyok a felelős minden tettemért,
Én csak egy hang vagyok dallamok nélkül,
Egy teli torok, mely üvölteni készül,
Mégis hiába próbálkozok, elhalkulok,
Mielőtt még bármit is elmondhatok...
Hibákat halmozó emberből vagyok,
A próbálkozásaimba sokszor belebukok,
Mégis mindent megteszek amit csak tudok,
A saját védelmemben csupán ennyit mondhatok.