Parázsló szemek, igézetek, bennük rejtve máglya lángja.
Álomjáró ősök, idézzetek nekem!
Egy fénytelen, árva lámpa
kívánja a tüzet, remélve fényt, még ha pisla,
és gyenge lábon is inog.
Ne fújd el a reményt, veled sóhajtoznak érte tisztafehérben a jázminok.
Nincsen erős tövis a nyíló rózsa szárán, védtelen!
Körbe zsong kelyhén nektár-éhesen bősz-fakír darázs.
E kép látogatja elmém, és bolondozik velem,
mint furcsa látomás.
Majd a semmiből szél kél, arcul legyint a hajnal.
Ébredek, s űzöm az álmom mindenféle mesterkélt zajjal...