Radmila Marković
Huszonöttől
Huszonöt nap alatt
huszonöt év szállt el felettem,
huszonhatodikon megöregedtem,
huszonhetediken fogtam az útirányt,
huszonnyolcadikon a házam ablakából
a szeretet mosolygott rám,
huszonkilencedikén döntöttem
harminc nap – harminc év
lélekben a gazdagság utolért.
–––––
Hatvanöt nap alatt
hatvanöt év szállte el felettem
hatvanhatodikon fiatalabb lettem
hatvanhetediken ájabb útirányt vettem
hatvannyolcadikon házam ablak
izzadni kezdett a farkas nyálával keveredve
hatvankilencedik napon már nem én döntöttem
hatvanöt nap - hatvanöt év
a számvetés most véget ért.
Hazafelé
Nyolcvan felé, hazafelé
mári inkább savanykás a
másokat nyugtató nevetés,
de a remény az megmarad
még akkor is, ha érzed,
előre k.....ra nehezen,
de kitartóan haladsz.