A kis ábrándozó...
Fiatal volt,vágyakozó,
az élet előtte kínálkozó.
Nem tudta,hogy mi a szerelem,
azt gondolta a fán terem.
Egy nap vitéz jött fehér lovon,
nem volt benne semmi szánalom.
Felkapta a kis ábrándozót,
utánnuk porfelhő takarta a horizontot.
Azóta megtudta,hogy mi a szerelem,
most már tudta,hogy nem fán terem.
-Magamban éllt a titkos félelem,
szivemig hatott az érzelem-.
Nemsokára érezte,hogy
valami őbenne mozog, naívsága
már tudta a valóságot.
Ami egyre jobban mutatkozott.
Napvilágra jött a kis poronty,
apjának mintaképe volt.
Kerste naphosszat a deli vitézt,
ki már máshol ölelte az új szerelmét.
Ágoston Tibor
2017 Arizona