A parti sétány mintha várna rám,
újra itt a tó másik oldalán.
Zizzen a kavics lépteim nyomán,
balatoni nyár, emlék már csupán.
Ismerősek a hajlott hátú fák,
itt ölelte egymást két kis diák.
Arcuk elpirult, csókjuk ügyetlen,
ajkuk érzi, édes a szerelem.
Nem lett folytatás, a sors elsodort,
történetünket tovább gondolom.
Látom a mosolyt kedves arcodon,
a táncoló fényt göndör hajadon.
Gyermekkorom legszebb nyarát talán,
őszi napokon újra álmodnám.
Te kedves fiú vajon merre jársz?
A tó hallgatag. Ne várd válaszát!