Csak rápillantottam és rögtön fölhevült a szívem.
Nézd, ott a csoda! Árvalányhajat csillant a Napsugár.
Szelíd szellőben lubickol, fürdeti ezüst haját.
Lágy hullámokat cirógat a fűzfa, ága lágy, sudár.
Látod, az ég most felhőtlen, pillangók kacaja száll,
kövek között felpezseg a hűs forrás. Ide leülök.
Hallgatom a csöndet, a békés bugyogást a Földben,
kisrigó vidám dalát, gondolatban vele repülök.
Talán álmodom? Hallani vélem az erdő hangját,
csodaszépen mesél: Te is hallod a varázsos zenét?
Nyírfa illatát sodorja felém a tavaszi szél,
és visszhangozza romlatlan lelkem dobbanó ütemét.
Mezei pitypang beszél hozzám, nyújtózkodik felém,
szirmaiból szépséges aranykoszorút fonok neked.
Álltam, mintha az ólomlábam gyökeret vert volna,
talán mosolygott minden? Jó volt átélnem mindezt veled!