Ezt a földi élet, nem gyógyítja már.
A seb, ott a szívem mélyén van elrejtve,
Mióta kis húgom: Magdi, kinn a temetõbe.
Teste nem mozdul, ott nyugszik Csepelen.
Lelkét a Jó Isten, magához emelte.
Ó mennyire fájt! Össze voltam törve.
Hasító fájdalom, tört döfött szívembe,
Könnyem záporát, virágcsokor nyelte.
Dobként dübörög most is dobhártyámon,
Hogy a föld dübörgött a piciny koporsó.
Sokat gondolunk rá! Hányszor emlegetjük!
Milyen kis tündér volt! Soha nem felejtjük.
Körbe rajongtuk, kapkodta csepp lábát,
Minden evésnél, kiszívta tíz grammját.
Míg élt, volt tízgrammos kisasszony,
Másfélévesen, lett kis angyal-menyasszony.
A végtelenben vár reánk, vár türelemmelr30;..
Megyünk kicsim, megyünk, ha mennünk kell!
Még addig itt lenn, sok feladat vár ránk.
Kérlek szépen - ott fent figyelj és vigyázz ránk! -
2005. 05. 03.