Lépteimet tiéd kíséri,
Kezemet kezed fogja,
Tekintetem tekinteted óvja,
Lelkemet lelked csitítja.
Hangom füledbe jutva,
Eszedbe juttatja,
Ismét tartozol valakihez,
Nem vagy magányos farkas azt hiszed.
Hull, egy falevél magányosan szállingózik a föld felé,
Kezemet nyújtva elkapom,
Száraz testét ne üsse meg nagyon,
Nálam otthonra találsz utolsó óráidon.
Szeretet teljes pillanatban,
Magunkban maradva,
Kiszáradt éhezõ ajkam feléd közelít,
Csókra váltan nem tágít.
Karjaid feledhetetlen melegségében,
Könnyedén adom lelkem tiédnek,
Mit sem észre véve a való világból magam körül,
Közelséged minden valóból álmot varázsol.
Halk sóhajom testednek suttog,
Ajkad hangtalan válaszát csak érzékeim hallják,
Bele merülök testedbe, mely engem kényeztet,
Testi r11; lelki társ, ez vagy nekem talán.