ha lehunyom szemem,
arcod elõttem lebeg,
s sosem feledlek,
bárhogy fáj szívem.
megtört szívem mélyen,
emléked örökké él,
s bárhogy szeretném,
nem múlik eme érzés.
szívem belesajog,
ha reád gondolok,
ó, miért nem lehetek boldog?
ó mond, miért kínzol?
ó, miért nem nyugszol?
szívem fáj s alíg dobog,
szemem könyben forog,
én mégis reád gondolok.
s bárhogyan is fáj,
az emlékék maradtak csupán,
s téged rég feledtelek,
de õrzöm emlékedet.
érzem egyszer boldog leszek,
azzal ki tényleg szeret,
érzem egyszer övé leszek,
s nem választhatsz el tõle te sem!