Hamvas volt egykoron
mint kinyílt rózsa,
túl korán kihajtott
eltörött a szára,
hajtásai néznek
ma már csak reája,
de hűs pillantásuk
eltéved estére,
hervadó virágra
nem figyel tekintet,
nehezen fogadja
el ezt a helyzetet,
hisz igazán, kedvére
sosem cselekedett,
szirmai lehullnak,
földet betemetik,
s halk csendben,
ahogy nyílt,
lassan elenyészik.