Hiányzol!
Egyedül nem bírom már.
Mindenhol a magány vár.
Szeretnék veled lenni,
csak Téged szeretni.
Láthatatlan fal választ el,
mégis látnak minket.
Így hát
szeretnék veled magasba szállni,
minden kíváncsi szemtől messze járni.
Felhő lágy ölén boldogságban elmerülni.
Hajnalban együtt ébredni,
a felkelő Napot köszönteni.
Ölelkezni, csókolózni,
enyhe szellővel ringatózni.
Várni a Naplementét,
a Hold és a csillagok érkezését.
Az öreg Hold elhozná muzsikusát.
Ő eldalolná altatódalát.
A felhő szárnyaival betakarna,
mi ketten összebújva,
egymáshoz simulva,
térnénk nyugovóra.
Szabadka, 2015. március 15. -Jurisin (Szőke) Margit