Hegynyi fák integetnek, suttognak bölcsen hozzá,
folyók búgnak, dalolnak lágyan, karolják oltalmazón,
rég múlt időkről mesélnek szelíden, boldogan.
Együtt száll büszke sassal gondolatban, mi oly nyugtató....
Susogó erdőket, tükörsima tavakat néz
meglepetten egy sötét hajú, sugárzó barna szempár.
Nyakában igazgyöngy csillog, tengerből halászták,
medvepár is arra jár. Kicsi szívében érzelemár....
Szellő simogatja, tündöklő Nap rámosolyog,
rajta puha, szarvasbőr ruha, szélén huncut rojtokkal.
Lobogó tűz mellett egy ősz hajú, épp pipára gyújt....
a kanyargó füstben - vágtat unokája a vadlóval.
Csillogó szemében látom a szilaj bérceket,
csipkés ormokat, vad vizeket, vadregényes szurdokot.
Bölcsességet őszinte, tiszta tekintetében,
a földet, égboltot, tiszta levegőt, s a remény- álmot.