a bõrszagú bakancsom
kékes sóhajok járnak körül
a fémtestû harangon
én álmodom az éjszakáról
mikor kongott miattunk,
új óra köszönt vigyorogva
ránk, és mi csak vigadtunk
most újra
földszagú, nyitott ajtón kopog
a bõrszagú bakancsom,
utamat a hiány kövezte,
jó irányt a galambom
mutatta...
Alsónémedi; 2008. 03.20