Ilyen vagyok most éppen, vagy pedig olyan..
Miért mondja meg mindig valaki a tutit?
Nem érdekel hogyha ez túl komolytalan,
Én nem akarok senkinek soha megfelelni,
Sosem voltam a legjobb az őszinteségben,
Több hibát vétettem, mint számon tarthatok,
Mégsem érzem soha úgy, hogy rosszul teszem,
Ha bármikor is makacsul a szívemre hallgatok,
Csak gyermek vagyok, ebben az öreg világban,
Nem akarok mást csak élvezni az életemet,
Mindig próbálkozok, valami újabb dobással,
Amíg végül elfogadom, hogy ritkán értenek,
Nem akarom hallani, hogy ideje már felnőni,
Nem vagyok kíváncsi rá, mit csinálok rosszul,
Nem akarom elhinni, hogy csak így lehet élni,
Komoly arccal terhek között sosem gondtalanul,
Én mindig próbálom, megőrizni az igazi önmagam,
Ahogy sodor a szembeszél, és borzolja hajam,
Mindig vállalom, az ostoba gyerekes hibáimat,
Csak arra kérlek fogadd el, nekem csak ez van,
Nem akarom azt hallani, hogy fel kéne már nőni,
Ha át akarsz formálni jobb ha rögtön feladod,
Nem akarom a láncaidat a nyakam köré tekerni,
Nem fogok megváltozni, mindig ilyen maradok,
Ez vagyok én, egy gyermek a vénülő világban,
Szeretnék kiélvezni minden megélt pillanatot,
Kölyökként rosszalkodok ebben a komorságban,
Ilyen leszek amíg élek, s amíg meg nem halok!