Nézlek téged kedves kicsiny földgömb
közben elmerengek. Rád gondolok:
meseszép tenger, öblöd egy gyöngyszem.
Képzeletben ölellek csillagok.
Érzed, hogy bizsereg a kerek Föld?
Ég felé meredeznek a sziklák,
ott fenn már settenkednek az árnyak
ott lent alig bólogatnak szilfák.
Nézd, tajtékzanak dühös vadvizek,
és pusztul a szépséges természet.
Lassan már sehol se lesz menedék-
hogy hallom andalító zenédet?
Őrizd tovább a fényt, a meleget,
a buja, zöld növényeket, közte
a tamtamok lüktető varázsát-
mi szelíd lelkemet lenyűgözte.
Szivárvány zuhatagot, tűzhányót,
azúrkék eget, feltörő forrást,
havas csúcsokat, lágy harmóniát,
izgalmas, számtalan élő csodát.