Egy öreg gyümölcsfa áll előttem,
ki tudja miféle apró magból nőtt,
ki dobhatta el, talán egy madár,
vagy egy arra járó járó-kelő.
Vastag törzsén durva sebek,
talán éhes lovak megrágták,
de minden évben piros szemekben
gazdagon hozza ropogós ajándékát.
Szél lengeti girbegörbe ágait,
öreg lett kérge a fának,
de ereje nem véges, s máma itt,
megtermékenyülnek adottságai.
Csodálkozom, mi tegnap még csupa virág volt...
a naplementében vasszínűek az álmai,
talán a tavaszi fagy, világlik most
a kerek éjben, míg reszketnek virágai.