Egyedül fekszik betegen,
mellére ült a félelem.
Álmos, elalszik, fáradt,
álmában előlebegnek árnyak.
Nesztelen léptek, kísértet,
suttogás, sóhajok, nyöszörgések.
A szobát megtölti a rémület,
a csend üvölt, a fül süket.
A beteg felébred, jajgat,
első jele ez a zajnak.
Az idő lassan vánszorog,
a függöny résein át fény csorog.
Tűnik a félelem, közel
a szerető barát, ölel.
A csend most kellemes, üres,
óra ketyeg, az idő türelmes.