Radmila Marković
Örök érzés
Bánat és boldogság
nem zárják ki egymást.
Boldog szerelem világot jár
árnyként követi a sebzett madár,
szenvedése minden szárnycsapás,
ha a szépséghez hozzá ér,
csőre között reccsenve omlik szét.
Amikor az élet satuba szorítva
fájdalomtól vonaglik,
levegőért áhítozik,
váratlanul érkezve
csírázik a szerelem,
mert a szerelem
örökre gyökeret ver
lélekben, testben, sejtekben
mert a szerelem megszépít,
mert a szerelem meggytógyít,
ami ma nagyon fáj,
az holnap mennyei életet ád,
mégis tud csalóka lenni,
mint a nyári égbolt, aminek
kékségét tenyereden hordod,
a másik kezedből villámok csapnak az égig,
így lesz érzékien viharos az örök érzés.