Hattyúdalom
Megszülettem erre a világra,
Útmutatót az anyám adott,
Akkor még nem tudtam,hogy
MIlyen naív vagyok.Hittem
Mindenkiben,azt gondoltam
Milyen jók az emberek,ez a
Föld nem más mint édenkert.
Lassan megváltozott minden,
Amiben eddig hittem,mindenki
Érdekböl van ezen a földkereken.
Hitet,jóságot tanítanak,közben
Egészen mást gyakorolnak,minden
A pénz amiért harcolnak és ha nem
Vigyázol végül letipornak.
Rám is ragadt valami kapzsiság,
Amit nem vittem túlzásba,életem
Célja volt a jó élet,de nem akartam
Úgy élni mint Diogenesz.Bejártam
A világot ismerkedtem emberekkel,
Sokféle népekkel s láttam,hogy a
Szergénység mindenhol elkel.
A sok vallás között az igazi hitet
Kiismerni szinte lehetetlen,ha egy
Az Isten,miért van életünkben a
Sokféle vallásos maskara amikben
Hit nincsen.Végül arra a gondolatra
Jutottam,a hitemet nem verem dobra
Megtartom magamban.
Az életem legnagyobb komplikációit
A nők okozták,kik azt mondják: a szivük
Után mennek,amiben sokszor kételkedek.
Még jó,hogy elég sokan vannak,akikböl
Gazdagon válogathattam.Kiismerni őket,
Egy élet hossza nem lenne elég,nélkülük az
Életünk nem érne egy rozsdás tallért.
Talán a legszebb része az életemnek,
Mikor már megnyugodtam,nem kínoznak
Már a vágyak,habár nézem őket, kik hamar
Elfordítják a fejeiket nem gondolván,hogy
Ők is idővel öregszenek.Ez az élet rendje,
A teremtők így rendelte.Emlékeim aranyat
Érnek,nem tudnám túlélni ha nem lennének.
MIkor megérkezem az utolsó állomásra,
Millió gondolat cikázik az agyamban,sokféle
Kérdések,gondolatok,soknak rövid az élet,
Sokan alig tudják kivárni a véget.
Kieléíteni senkit nem lehet,mert ha lehetne,
Mindenki boldog lenne,nem lenne külömbség
Az emberekben,az élet unalmas lenne.
Köszönöm neked Uram ! Hogy velem voltál,
Sokszor mentetted az életemet,hol elestem,
Ott felsegítettél,más útra tereltél.
Sokszor nem is vártam és megjelentél.
Hosszú volt az út amit mégegyszer nem
Tudnák végig járni.Köszönöm,hogy fogtad a
Kezem,és együtt mentünk át az életen !
Ágoston Tibor
2015 Arizona