Végtelen türelem
átölel szüntelen,
gördülő könnycsepp
szárad kézfejemen,
menedéket talál
meleget magának,
oltalmazza őt
pillangó szárnyú bánat.
Tanúja éltem búskomor
voltának, hol
két vad egy erdőben
ront ma egymásnak,
dűlőre nem jutnak,
nem bírják már szusszal,
ha az egyik nyerésre áll,
a másik rátromfol.
Őrangyal vigyázza
az álmom mostanság,
szánalom az éltem,
elbújt az igazság,
színes szivárványról
álmodom régóta,
mi eltűnt valaha
senki vissza nem hozza.