Képzelet világa
Keletre néztem mint a napraforgó
s egy pillanatra kicsit elvakított,
szemembe sütött a felkelő nap
s egy szebb világ előttem kinyílott.
A magas hegy lábánál
egy kis patak zuhogott,
hatalmas vízesés volt
itt lenn, patakká változott.
A partján fehér galambok
hevesen oltották szomjukat,
magas fák takarták el
a távolban levő kis falukat.
Egy róka sompolyog lassan
csak szomját akarja oltani,
de a galambok elrepülnek
egy rókával nem jó játszani.
A közeli fenyőfa tetején
két vadgalamb turbékol,
alattuk egy kis mókus
már a télre tartalékol.
Egy kis szürke egér
kidugta orrát a lyukból,
és majd halálra ijedt
lyuk mellett váró macskától.
Egy bagoly üldögél
a patak mellett álló karón,
lassan illene haza szállni
de tovább üldögél ott fakón.
Egy vaddisznó anya
röfögve hívja kicsinyeit haza,
egy őzike hegyezi a fülét
valaminek nem tetszik a szaga.
Lassan vissza fordultam
éreztem megzavartam a csendet,
mint mindenhol, itt is
egy ember csak zavarja a rendet.
Lassan kinyitod szemeid
és csodálkozva most észreveszed,
a felkelő nap elvakított
amit láttál, minden csak képzelet.
Mucsi Antal-Tóni 2012 Március 3